Mézeskalács

A mai vasárnap nemcsak az adventi gyertyagyújtás miatt különleges, hanem Szent Miklós ünnepe miatt is. Nálunk is minden december 6-án bekopogtatott a Nagyszakállú, máig emlékszem az izgalomra, amikor megszólalt a csengő. Később persze az összemosolygások miatt volt emlékezetes az ünnep, Marci és én rájöttünk, kit rejt a jelmez, de Zsófi és a kisebb unokatesók még nem tudták... Petinek is szeretném átadni ezt a hatalmas élményt évről évre és úgy látom idén igazán elragadta őt az ünnepi készülődés. Ezáltal minket is, rég volt már, hogy ilyen karácsonyi hangulatom legyen már december elején is. A héten az adventi angyalunk egyik kérésére mézeskalácsot sütöttünk, amivel megkínálhatjuk majd a Mikulást. Peti türelme majdnem a 9. tepsi mézeskalácsig megmarat, nagyon lelkesen szúrta a formákat. A fele süti persze elfogyott vasárnapig, de szerencsére azért volt mivel megkínálni a Mikulást. 

Hozzávalók:

1 kg finomliszt
2 evőkanál szódabikarbóna

fahéj
szegfűszeg
reszelt citromhéj
gyömbér
ánizs
25 dkg vaj
40 dkg méz
25 dkg porcukor
2 tojássárgája
1 tojás a kenéshez

díszítéshez:
2 tojásfehérje
40 dkg porcukor

A lisztet elkevertem a szódabikarbónával és és a fűszerekkel.

A vajat a lisztes keverék közepébe helyeztem.

A mézet felforrósítottam a porcukorral, majd a vajra öntöttem.

Elkezdtem összekeverni melegen, majd hozzáadtam a tojássárgáját is.

Szép homogén tésztát kevertem.

Vékonyra nyújtottam a tésztát majd szaggattam különböző formákkal. 

Egy felvert tojással megkentem a kalácsokat és 170 fokos előmelegített sütőben 8-10 perc alatt megsütöttem.

A díszítő hab körülbelül 30-40 perc alatt szárad meg a mézeskalácson teljesen. 
A mézeskalács egy hónapig is eláll, pár nap alatt pedig jól megpuhul.