Búzamálé

 

Az éves nyaralásunkat mindig a házassági évfordulónkra időzítjük. Az idei tervünket le kellett mondanunk és belföldi úti cél után néztünk, amit így utólag egyáltalán nem bántunk meg. A Balatonhoz való közelsége miatt is az Őrségre esett a választásunk. Az itt eltöltött rövidke idő alatt hatalmas élményben volt részünk. Magyarország igazi kis ékszerdobozát sikerült kicsit megismernünk. Végig jártunk jó pár tanösvényt, szarvasbőgést hallottunk minden este, a skanzenben megfigyelhettük a régiek életét, megismertük a fazekasokat, az állattartást, elkirándultunk a hármashatárhoz, Peti lovagolni tanult, elsétáltunk az Árpád-kori templomokhoz, haranglábakhoz. A hosszú hétvége alatt elvarázsolt minket a táj, a helyiek kedvessége, a gasztronómia, csöpp kis meseországban éreztük magunkat, igazán feltöltődtünk. Öröm volt látni Petin is, hogy milyen izgalommal várta a következő felfedezni való célt, Csongin, hogy milyen érdeklődve figyeli az állatokat, a természetet és milyen rajongója lett a dödöllének. Már csak miattuk is érdemes volt eljönni, rengeteget sikerült így átadni, tanítani nekik. Az őrségiek életkedve, vendégszeretete, múltjuknak tisztelete, szállásadónkban, a Múlt-idéző porta háziasszonyában összpontosult. Reggelente helyi finomsággal, máléval várta ébredésünket. Azért, hogy otthon is eltudjam készíteni a fiúknak a reggelit, saját receptkönyvével ajándékozott meg távozáskor. Hazaérkezésünk másnapján természetesen már kérték, hogy készítsem el, így veletek is megosztom kedves Zsuzsa receptjét.

Hozzávalók:

450 g liszt

3 tojás

400 ml tej

2-3 evőkanál cukor

3-4 evőkanál zsír vagy étolaj

csipet só

lekvár

ízlés szerint porcukor

A lisztet, tojást, tejet, cukrot, sót és egy evőkanál étolajat elkevertem, sűrű palacsintatésztát kaptam.

A tepsit felhevítettem az előmelegített sütőben és bőségesen megkentem a maradék zsiradékkal. Beleöntöttem a tésztát, majd megkentem az idei szilva és baracklekvárommal.

Pirosra sütöttem, felvágtam majd tálaltam is. Aki édesebben szereti, porcukorral szórja meg.

Sültpaprika-krémleves

Az idei nyáron bebarangoltuk a Balaton felvidéket, csodaszép helyekre eljutottunk. Megmásztuk a magas kilátókat, hegycsúcsokat, várromokat, bebarangoltuk a természeti érdekességeket. A legnagyobb próbatételt, Zádor-vár megtekintését a szülinapomra időzítettük. Kicsit féltünk, hogy fogja Peti bírni a több, mint 15km-es túrát, de simán vette az akadályt. A csúcshódítás előtt a Zádor-bisztróban ebédeltünk Pécselyen. Rendkívül ízletes ételeket szolgáltak fel. A sültpaprika-krémleves annyira elnyerte a tetszésünket, hogy a hétvégi családi szülinapi ünnepségemre is azt készítettem el. Aki Pécsely felé jár, feltétlen keresse fel a hangulatos kis bisztrót, ha nem akkor készítse el a levest otthon. 😊

Hozzávalók:

0,5 kg kápia paprika
0,5 kg kaliforniai paprika
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
0,5 csokor petrezselyem
300 ml főzőtejszín
alaplé vagy víz
balzsamecet
300 g feta sajt
díszítésnek egy marék csíra

A paprikákat 200 fokos sütőbe tettem és 30-40 perc alatt megsütöttem. Hagytam kihűlni.

A hagymát, fokhagymát kevés olajon üvegesre pirítottam.

 

A paprikáról leszedtem a héját, kimagoztam, majd a hagymához adtam. Aprítottam a petrezselymet és azt is a levesbe tettem.

Felöntöttem annyi alaplével, ami ellepte. Akinek nem sós az alapleve, az sózza, borsozza.

 

Pár percig forraltam a levest, majd botmixerrel simára zúztam. Hozzáöntöttem a tejszínt.

A levest tányérokba tálaltam, megszórtam apróra vágott feta sajt kockákkal, csírával és balzsamecettel.